Realitás magasfokon
Sokszor és sokat
gondolkodtam azon – hogy mire van szükség ahhoz, hogy az emberből becsületes, a
népét szolgáló, jó politikus legyen. Főként amiatt bántott a gondolat, mert
abba az életkorba jutottam, amikor a velem egykorúak, a generációm, az
ismerőseim, egyetemi kollegáim, barátaim – váltak a politika szolgálóivá, és
hát helyenként bizony áldozataivá is.
Ma – november 19-én
a tolerancia napja van.
Ebből az alkalomból
szerveztek egy kerekasztal beszélgetést, melynek meghívottai nem csak
nemkormányzati szervezetek vezetői, dolgozói, elhívatottjai voltak, hanem a
helyi tanácsosok, pilitikusok, szenátorok és szenátori pozícióra áhítók.
Már abból, hogy mit
mutatott a jelenléti ív – a meghívottak listájával ellentétben, illetve abból,
hogy ki hányra jelent meg – következtetni lehetett a dolgok kimenetelére. Ez
nem egy hllywoodi film forgatókönyve – hanem ember és életismeret.
Bejöttek –
prezentáltak, közben folyamatosan telefonálgattak, integettek az ajtónál álldogáló
tapstársaságnak, mely a nap 24 órájában kíséri őket – minden tevékenységet
megszervezve számukra.
Ezt követően
kiosztottak, megneveltek, megtanítottak, lefilmeződtek, le közös fényképeződtek
és elegánsan elmentek.
Tisztelet a kivétel
– de oly kevés volt ilyen...
Mit láttam és
tapasztaltam ezzel szemben?
Jól öltözöttséget –
igényes és ízléses, márkás és neves termékek mögé való elbarikádolást
-
türelmetlenséget
-
fáradtságot
-
kimerűltséget
-
magasabbrendűség érzését mely
ellepte az egész termet
-
naprakész információk birtoklását
-
megtervezett és nem őszinte
gondolatokat – melyek be lettek ültetve – lásd inception...
-
törvények ismeretét
-
és kulcsszavak kihangsúlyozását –
ami azt az érzetet keltettem bennem – hogy nem akarok mondani semmit a magam
mondandóján kívűl, mert csak az a fontos – és ha válaszokat kell adnom a
TI problémáitokra, a hétköznapi emberek
problémáira – hát kiemelek egy-két kulcsszót – szerencsés helyzetben
szakszavakat, amik majd megijesztenek, visszariasztanak és gondolkodásra késztetnek...
Na...
Sajnálatos mindezt
megélni így a választások előtt.
Nagyon sok változás
történt az eltelt időszakban – mondjuk az utóbbi 2 évben.
Tényleg, nagyon sok
dologra figyeltek fel, váltak érzékennyé, és igyekeztek megoldást találni.
Sokszor az ilyen
esetekben nem a pénzről van szó elsősorban, hanem a mentalitás
megváltoztatásáról és az önnevelésről.
Ugyanaz a mese,
amit folyton ismételgetek – ha változást szeretnél elérni, kezd mindjárt
önmagaddal...
Voltak és vannak
akik megtették. Nem akarok neveket írni – mert minden ernyő alól valók – van
ilyen és olyan párt képviselő jelőltje is közöttük. De elsősorban emberek
vannak. Akik eddigi életük során nem találkoztak az igazi, a reális élettel és
annak valós kihívásaival. És amikor sikeresen szembesültek ezekkel – rájöttek,
hogy módjukban áll segíteni és megtenni ezt. És megtették – és megteszik
függetlenül attól, hogy éppen kampány van vagy sem.
Minden esetre – ha
engem felkeresnének és tanácsot kérnének tőlem – mint régen a bölcsek kövétől –
én csak egyet mondanék – mindenkinek. Mint a viccben – mindegy mi a kérdés, a
válasz – Jézus...
Mégpedig azt, hogy
bújjanak be a problémával küszködő ember életébe és probálják megoldani az ő
eszközeivel a problémát.
Ha sérültek
gondjain szeretne segíteni– egy teljes napig éljen egy toloszekérben, a lábai
használata nélkül, vásároljon, tisztálkodjon, wczzen, utazzon, ne tudjon elérni
egy akadálymentesítetlen épületet sem és utána válaszoljon a neki feltett
kérdésre.
Ha szegénységgel
kapcsolatos vagy munkanélküliséggel kapcsolatos kérdésre akar választ adni –
éljen így... stb.
És ebből lesz majd
mentalitás változtatás és idővel, szerencsés esetben tolerancia...
Mert a fájdalom
nemesít. Márpedig a komoly változásokhoz nemes emberek kellenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése