Házasság különböző életkorokban...

A fiam két héttel ezelőtt – egyik déli órában bejelentette, hogy feleségül veszi a szomszédkislányt. Közölte velem, hogy hazavárják a kislány szüleit, majd ha megkapták a szülői áldást, hajóra ülnek és elutaznak Amerikába. Tágra nyílt szemekkel hallgattam a magabiztos tervet. Mondom – utolsó szalmaszálként – s a jegyetek? ... Jajj anyuci, hát az már réges rég megvan – minél korábban foglaltatsz, annál olcsóbb – csak nem képzeled... Na erre már bennem sem maradtak ellenvetések – mondom – akkor nekiállok, megsütöm a hamúban sűlt pogácsákat és indulhattok.

Jöttek-mentek kézelfogva – elbújtak – puszilóztak – tervezgettek. Nem tudom kinek lehetett az ötlete – de úgy alakúlt, hogy bebújtak egy alacsonyan fekvő erkély alá. A fiam – hírtelen felegyenesedett és beverte a fejét. Hatalmas kukuly ágaskodott szegénykémen – mire úgy döntött elválik.

- Befejeztem. Nem nekem való ez az egész – mondta határozottan, majd biciklire ült és elszáguldott, faképnél hagyva a meglepett mennyasszonyt.

- Hát mondom, ilyen az élet – jön az első hanyatesés, és máris szaladnak, aztán most old meg egyedül a jegyek visszamondását.

Mire a mennyasszony:

-         tudom, de délutánig még sok van, meglátod, vissza fog jönni...

Valahol olvastam, hogy régebben – a házasságok hét évnél tovább nemigen tartottak. És hát hét év után áll be a kapcsolatok halála.

A vajákosasszonyok mindig suttogtak erről, hogy mágikus számok a házasságban – a 3.év, majd a 7.év... Az egyetemen volt ilyen tantárgyunk – kötelező – ennek ellenére imádtuk – kultúrtöri -  de semmi ilyesmiről nem tanultunk. Ennek ellenére van valami ezekben a számokban. Vagy ha nem is a számokban, de a lélekben, és van aki véget vet, és van olyan is, aki tovább megy – úgy, hogy közben meghal benne valami, amit aztán soha többé nem fogja feltámasztani abban a kapcsolatban, azzal az emberrel az oldalán – és igen, van olyan is, akinek tényleg sikerül. Legyőzi a mágikus számokat, megöli a rontó szellemeket és átkokat, és boldogan él, amíg meg nem hal(nak).

Elnézem magunkat...

Hát állandó mágikus időszakok vannak – három év után is, öt év után is, hetedik esztendőben is. És megyünk tovább. Célunk van, terveink vannak.

A párterápia egyik nagyon fontos mozzanata, hogy a felek képzeljék el a jövőjüket. És ha ebben az elképzelt és megvalósítandó jövőképben – szerepel a pár, illetőleg konkrét célja és helye is van – mint olyan – akkor küzdeni kell a kapcsolatért.

És akkor marad a 2 leglényegesebb kérdés:

1. van helye és szerepe a jövőmben?
2. mit érzenék abban az esetben, ha valaki el szeretné őt venni tőlem?

Az utóbbi időben volt alkalmam látni egy idős házaspárt is egészen közelről.

Sok mindenen gondolkodtattak el – de egy mondatban – benne volt a teljes eszencia:

-         megmondtam, hogy hagyd otthon az öreget. Mindenbe beleszól...

És akkor lássuk csak

-         a fiatal házas menekül

-         a pár éve házas gondolkodik, figyel és várakozik – hogy kellő bizonyíték birtokában tudjon megfelelő döntéseket hozni

-         az idős – megoldásokat keres – ha túl akarom élni – bizonyos helyzetekből inkább kirekedek, vagy kirekesztem...

S így jutunk el egy farkunkat üldőző séta után, ismét a farkunkhoz:

(Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem? Karinthy Frigyes )