Család... 

A család az tulajdonképpen a gyermek születésével egyidőben jön létre. 

Most nyilván felszisszennek azok, akiknek nincsen gyermeke – és dühödten rámvicsorodnak – hogy akkor az ő párosuk nem számít családnak?

És véleményem szerint – nem. Ők ketten egy pár – de még nem család. Család akkor és attól lesznek, ha elkezdenek önmagukon kívűl is tekinteni, megérnek arra, hogy valakiről vagy valakikről gondoskodjanak – valakit vagy valakiket önmagukon kívűl is szeressenek – együtt szeressenek – illetve hát egyáltalán beengedjék maguk közé.

És így, ebben a felállításban – én igenis családnak tekintem ugyanezt a gyermektelen párt – kutyával, vagy kutyákkal.

Akinek van, pontosan tudja miről beszélek.

Azt mondtam, hogy a család együtt jön létre a gyermekkel.

Addig ugyanis a párnak csak egymásra, valamint saját magára kell összpontosítania. Nyugalom van és harmónia, az van amit akarnak és akkor van amikor éppen akarják. Ettől különbözik – a valakiről való gondoskodás állapota.

Bekerül egy harmadik személy vagy entitás a kapcsolatba. Általában hiányérzetre válasz – de minden esetben a kapcsolat egyik próbatétele is.

Beleszól programba, időbe, térbe, életbe, anyagiakba, lelkiekbe, felfogásba – megváltozat mindent és lépésre kényszeríti a kapcsolatot is.

 Vannak olyan kapcsolatok, amelyek nem állják ki ezt a tűzpróbát. Ilyen mindig volt és lesz. A gond azzal van – hogy a család hosszútávon sinyli meg az egyensúlyvesztést. Ugyanis a családot úgy lehet helyesen leírni, mint egy szekeret. Ha megvan mind a 4 kereke – működőképes, sőt szállítani is lehet vele.

Ezzel szemben ha egyik kereke elgurul – szállításképtelenné válik, és sok esetben működésképtelenné is. A terhet próbálják átvenni a többi kerekek – de ez nem hoz megoldást – sem rövid sem hosszűtávon.

Ma reggel elaludt a család.

Nem szokványos. Igen ritka. De ha szembetaláljuk magunkat ezzel az állapottal – becövekel hozzánk az anarchia.

Mindenki űvőlt, futkorászik, ideges, fejetlenkedünk.

Ma reggel az másként volt.

Senki sem beszélt.

Rövid utasítások hangzottak el helyenként – de olyan csodajól összedolgoztunk, mint egy szorgos hangyacsapat. rekordidő alatt készültünk el – a késői kelés ellenére – senki sem fedezhette volna fel, hogy komoly kihívás volt ma reggel idejébn érkezni.

Van ennek tanúlsága: például, hogy

-         mitől család a család

-         mitől működőképes egy család

-         egoista, én- és önközpontú vágyaimmal – tönkretehetem-e egy egész szekér működésmódját...

mindigis vallottam, hogy mindenben van egy jó lecke – de a mai különösen tetszett. Mindenki egyért – egy mindenkiért...