Ezt is az élet írta, nem én....

Egyetemi éveim alatt, szomszédunk lett egy nagyon kedves család. Fiatal, összeillő, gyönyörű szülők, két ellentétes nemű, gyönyörű gyermekkel. Jómódúak voltak, boldogok, olyan igazi hollywoodi feeling volt a közelükben lenni.
A férfi hobbi szinten vadászott. Mindenki rájuk figyelt.
Aztán egyszer csak – nem lehetett tudni mi történt, a férfi vagy két napon keresztül hurcolkodott és elköltözött Amerikába. Utána kezdett kiszívárogni, hogy a nagy bodogcságban, lett egy 18 éves nője, aki teherbe esett és az új családjával fordított hátat a réginek.
Eltelt egy esztendő és jött a hír – a takarítónőn keresztül, hogy a férfinek sérült gyermeke született. Mindenki sajnálta – ilyen fáin pasas, megverte az Isten... – mondták.
Teltek az évek, a gyermekek felcseperedtek és a leánka udvaroltatni kezdett annak rendje és módja szerint.
Jött a takarítónőn keresztül a hír – hogy mindenki elégedetlen az udvarlóval, hiszen alacsony és tömzsi. Nem ilyen fiú illik emellé a szép, jólsikerült leánka mellé – fűzte hozzá Erzsi néni, a takarítónő.
Eltelt hét év. Boldogok voltak, hát a takarítónő is csendben maradt.
Aztán felröppent a hír, sepregetés közben, hogy készülnek az esküvőre.
Majd, hogy mégsem, és a gyermek, aki időközben a tömbház szívébe lopta magát, a maga 16o centijével és puska nélküliségével – elmaradt.
Fél évre rá, a takarítónő felmondott.
Az új mondta félvállról – csak úgy, sepregetés közben – hogy nem bírta tovább. A leánka egy nős ember miatt hagyta ott azt az áldott gyermeket, akit mindenki úgy szeretett már első perctől.